Dr. habil. Jakab Csaba DLA

egyetemi docens

„Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga...” József Attila: Ars poetica, 1937

Én építész vagyok.

1965. október 24.-én születtem Farkaslakán, Székelyudvarhely közelében, Erdélyben.


A farkaslaki gyermekévek után a székelyudvarhelyi művészeti általános iskolába jártam, majd a marosvásárhelyi Pedagógiai Gimnázium képzőművészeti tagozatán murális festészetet tanultam, és 1984-ben ott szereztem érettségi bizonyítványt. A gyurgyevói katonáskodás után a székelyudvarhelyi bútorgyár dolgozójaként végeztem el több helyi fafaragó iskolát. Fűrészporkihordó, asztalos, fafaragó majd rajzoló, illetve bútortervező voltam amikor 1988-ban hat év után útlevelet kaptam, és Budapestre jöttem.

Felvételt nyertem a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész-bútortervező szakára, ahol 1993-ban diplomáztam Belsőépítész és bútor szakirányú környezeti formatervezőként. Mestereim Jánossy György és Király József. A Magyar Iparművészeti Egyetem Építészeti Tanszékén mesterfokozatú környezettervezői képesítést szereztem 1995-ben. Mesterem Csomay Zsófia. Ezt követően a BÁV Rt. beruházási osztályán dolgoztam, majd a Kós Károly Egyesülés vándoriskolájában tanultam tovább. Mestereim Nagy Tamás, Salamin Ferenc, Sáros László és Makovecz Imre. 1993-tól a HÉT-fő Bt. alapító-tulajdonos tagja vagyok és vezető építész-belsőépítészként dolgozom. A DLA fokozatot 2007-ben építőművész-iparművész szakterületen a Magyar Iparművészeti Egyetemen szereztem meg. Témavezető mesterem Ferencz István.

1995-ben a Rubik Alapítvány ösztöndíjával Skóciában, 1998-ban az NKA ösztöndíjával a Székelyföldön, 2001-ben a MÖB ösztöndíjával Egyiptomban jártam tanulmányúton, de tájékozódási-tanulmányi céllal hosszabb-rövidebb ideig megfordultam Kanadában, Spanyol- és Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Ausztriában is. 1999-2002 között a MIE doktori kurzusának hallgatója voltam.

Tanítással 1993 óta foglalkozom. 1993-94-ben a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán, 1995-ben a skóciai Dundee művészeti intézményeiben tartottam építészeti-belsőépítészeti előadásokat, 1998-2002-ben a MIE Építészeti Tanszékén. 2004 óta a győri Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékén a „Belső terek tervezése” c. tárgy tantárgyfelelőse vagyok, óraadó tanár, tudományos munkatárs majd 2008 óta egyetemi docens. 2014-től a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem külföldi vendégtanára és a Műépítészet tantárgy felelőse vagyok, 2001 óta többszörös diplomabizottsági tag, opponens, diplomatervezés konzulense, doktori képzésekben témavezető.

Tanárként is az ÉP-ÍT-ÉS-t tekintem a legfontosabbnak. Az emberi kapcsolatokat és az (építő) anyagok és szerkezetek gyakorlatban való megismerését, a kétkezi munka, közös alkotás, közösségépítő erő fontosságát tartom mindenkor szem előtt. Hangsúlyozva Hölderlin sorait: „…költőien lakozik az ember ezen a földön…” Külföldi továbbképzések, workshopok keretében, 2004-ben Székelyudvarhelyen a Bolyai Nyári Akadémia Pedagógus Továbbképzőjén képzőművészeti kurzust vezettem, 2010-ben Sztánán a Kárpát-medencei tájtörténeti szemináriumon meghívott szakemberként vettem részt, 2014-ben Kászonaltízen a Minimum Party alkotótábor keretében az építész műhelyt vezettem. Rangos hazai és külföldi szakmai konferenciákon tartottam előadásokat belsőépítészet, iskolabútorok tervezése, könyvtár- és munkahely-tervezés témákban. Kutatással főiskolai tanulmányaim alatt kezdtem foglalkozni. Elsőként szülőfalum - Farkaslaka - helytörténetét kutattam, építész-szemmel, a Magyar Építészek Kamarájának és Szövetségének támogatásával. Ennek eredményeképpen különböző publikációim jelentek meg (könyvek, cikkek, filmek, stb.) 1993-ban megjelent az „Egy fiatal falu monográfiája, a farkaslaki tárgyak világa” című Márton László Attilával közös munkám, majd 1997-ben a „Farkaslaka története” a Tamási Áron Alapítvány Kuratóriuma, Erdélyi Múzeum Egyesület és Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület támogatásával. Később a Székelyföld kortárs építészetét kutattam, és dolgoztam fel a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával, melynek eredményeit kéziratban foglaltam össze.

1997-óta alternatív iskolabútorokat tervezek, 2000-re elkészült egy átfogó kutatási anyag, több bútor terv, egy teljes tanterem prototípusa és egy kézirat Moholy-Nagy László ipari formatervezői ösztöndíj keretében. 2014 óta az építészet-oktatás módszertanával, az építészeti alkotótáborok kutatásával foglalkozom. A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával kéziratban dolgoztam fel az építészeti alkotótáborok történetét, és a 2014-ben Velencében a 14. Nemzetközi Építészeti Biennále alkalmával megvalósult „Építés-Building” című projektünk az építésen, kétkezi munkán alapuló tanulást, mint beavatást mutatja be annak tradicionális előzményeivel és kortárs megjelenési formáiban. Számos építészeti tervtanács és tervzsűri tagja, a komplex iskolafejlesztési munkacsoport kezdeményezője voltam/vagyok. Tervezői munkásságomnak fő célja a meglévő környezet olyan építése és bővítése, hogy az "méltó meditációs tárgyként” szolgálja az öröklétet. Ennek alapja a rend, amely hierarchikus terekkel és térkapcsolatokkal, és nem ideológiai-stilisztikai, vagy műszaki-technológiai fogalmakkal ragadható meg; cél és eszköz a maga helyén."

Egyedi bútoraimért 1993-ban Budapesten az Országos Bútor-szakvásáron a nemzetközi zsűri I. díját kaptam, 1994-ben a nemzetközi zsűri III. díját.

A Hegedűs Péter építész vezető tervezővel és Hefkó Mihály belsőépítész vezető tervezőkkel közösen megvalósított Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Épületének Rekonstrukciójáért (2001) a tervező csapat hazai és külföldi elismerésekben részesült: Budapest Építészeti Nívódíja 2001, Figyelő Építészeti Díj, Építőipari Nívódíj 2002, FIABCI Nívódíj, Kulturális épületek I. díja, Europa Nostra Díj, Pro Architectura Díj és Az év belsőépítésze díj.

A pályázaton elnyert megbízás alapján 1998-2005 között megvalósult Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Bejáratának Látogatóközpontja 2006-ban Építőipari Nívódíjat kapott, elismert hazai és külföldi szakmai fórumok publikálták, egyben művészeti doktori dolgozatom mesterműve is volt.

2011-ben Bp. XV. ker. Önkormányzatának nyílt-országos anonim emlékmű-pályázatán nyerte el Harmath István szobrászművésszel a LOBOGÁS. Emlékmű pályázat: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére” kiírt pályázat I. díját. A LOBOGÁS című munka 2012-ben valósult meg és az azóta alapított „56-os díj” is ( a megépült emlékmű bronz mása)

2014-ben a 14. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonjának kurátora és tervezője voltam Márton László Attilával közösen. A BUILDING/ÉPÍTÉS címmel megvalósult projekt a közös építést mutatja be, a díjnyertes pályamű tervezőivel közösen megépítve: Jӓrger Zsolt (Temesvár), Molnár Zsolt (Csíkszereda), Szemcsuk Franciska (Déva), Benedek Tímea (Nagyszeben), Czáka Zoltán (Csíkszereda), Tóth Bertalan István (Arad) a Temesvári Műszaki Egyetem építészhallgatói, Bodó Mihály ácsmester.

2015-ben Az év belsőépítésze 2014-díjátadón a Zsűri kiemelt dicséretében részesültünk: „Tőmondatos tisztasággal beszél ez a belső, és ismereteink szerint nagyon inspirálta a biennále közönségét.”

2016-ban habilitáltam építőművész szakterületen, summa cum laude a Pécsi Tudományegyetem, Műszaki és Informatikai Karának, Breuer Marcell Doktori Iskoláján.